Idézetek, versek 2

„Volnék bármilyen,
Tiéd volnék, szívem.
Királyi adománnyal
Adnám magam által.
Volnék bármilyen
Tiéd volnék, szívem.”
(Goethe)


 „De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak, nem menekszel
A csillagos ég hálójába foglak,
Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a vesztünk,
Mind a kettőnk veszte,
az a csillagos júniusi este?
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét.”
(Nadányi Zoltán)


„A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.”
(Victor Hugo)


 „Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek bennünket.”
(Charlotte Brontë)


„Házasodj meg, meg fogod bánni;
ne házasodj meg, ezt is meg fogod bánni;
házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni;
vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod.”
(Kierkegaard)


 „A szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.”
(Vörösmarty)


„Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!”
(Petőfi Sándor)


„Ne néz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
A’ mennyit a’ szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.”
(Vörösmarty)


„A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.”
(Rabinranath Tagore)


„Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg.”
(William Shakespeare)


„Két boldog szerelmes
Kis kunyhóban is megfér.”
(Friedrich Schiller)


„A szerelem olyan, mint a fa:
magától növekszik,
mély gyökeret ereszt egész valónkba,
és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”
(Victor Hugo)


„A szerelem olyan bűn,
amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.”
(Baudelaire)


„A szerelemnek még bolondsága is
nagyobb bölcsesség, mint a
filozófusok minden tudománya.”
(Jókai Mór)


Van aki könnyen eléri azt akit szeret,
van aki sír, szenved, míg az övé lehet.
Van aki könnyen bír feledni,
van aki meghal, mert nagyon tud szeretni!


„Mi nem hirdetjük
Fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké
és holtodiglan.
Mi megpróbálunk
csendben boldogok lenni,
lelkünk mélyén
őszintén, igazán
szeretni.”
(Stendhal)


„Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,
de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.”
(Szabó Éva: Szög és kereszt)


„Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg az arcodat.”
(József Attila)


„Az ember nem szerelmes, hanem ő a szerelem.
És természetesen, ha te vagy a szerelem,
akkor egyúttal szerelmes is vagy.
De ez csak egy eredménye, egy mellékterméke az eredeti oknak.
Az eredeti ok pedig az, hogy te vagy a szerelem.”
(Osho)


 „Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket,
amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk,
mint nekünk őreá.”
(Paul Gerardy)


„Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit,
beérni a jelenlétével.
Szeretni őt a saját világában,
a megváltoztatás szándéka nélkül.”
(Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége)


„Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni,
Ádám fejéből vette volna.
Ha rabszolgájává, a lábából.
Ámde oldalából vette, mert élettársává,
egyenlő párjává akarta.”
(Szent Ágoston)


„Szeretni egymást nem azt jelenti,
hogy egymást nézzük,
hanem együtt nézzünk közös céljainkat.”
(Saint-Exupery)


 „Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek,
engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok
sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek
szavának, Jóllehet hangja összetörheti
álmaitokat, miként az északi szél
pusztára sepri a kertet.”
(Khalil Gibrau: A Próféta c. kötetéből)


„Ismételd… szeretsz… Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?

Mondd, szeretsz, szeretsz… Hangod úgy zenél,
mint ezüst csengő, ujrázva… Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress!”
(Elisabeth Barrett-Browning)


„Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten, és szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.”
(Arany János)


Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!
(Jim Morrison)


„Tégy örökké boldoggá engemet
Neked adom tiszta lelkemet.
Légy hozzám kedves és türelmes,
Mert együtt élni csak így érdemes.”
(Kolozsi Jenő)


„…nincs más, nem is akarok más gyönyört
csak amit Tőled kaptam, s még kapok.
Koldus – szegény királyi gazdagon:
részeg vagyok és mindig szomjazom.”
(Shakespeare: 75. Szonett)


„Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni
olyan csodában, amely mindenki számára láthatatlan/érthetetlen.”
(Mauriac)


„Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem.”
(Vörösmarty)


 „Bizony mondom, elmúlik e világ.
És bizony mondom, megmaradok én.
S bizony, ha két szív egy ütemre dobban,
Az egy-ütemben ott dobbanok én.”
(Reményik Sándor: Egy Hymen-hírre)


„Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.”
(Kányádi Sándor: Két nyárfa)


„…Ím szerelmem ekkép változik, de
soha meg nem szűnik mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelídebb is…
Gyakran csendes a folyó, de mély!”
(Petőfi Sándor)


„Várlak, mert tudom: visszajössz;
visszajössz, mert tudod, hogy várlak.
Tökéletes kör: te meg én
és tökéletes logika.
A tükör is csak akkor él,
ha van kit tükröznie.
egymás tetteinek oka vagyunk,
oka és célja – te tudod,
Athéné óvjon, Óvd magad.”
(Szilágyi Domokos)


„…és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.”
(Baranyi Ferenc: Fogadom)


„Boldogan elfutnék veled én egy sűrű vadonba,
hol soha ember még nem taposott utakat.
Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben,
társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés.”
(Tibullus – Hűség, Radnóti M. fordításában)


„Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy
tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk.”


„Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.

Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.”
(Goethe)


„A házasság csak akkor adhat boldogságot, ha a célunk egy és ugyanaz;
ha két ember egy úton találkozik, s azt mondja egymásnak:
‘Jer, menjünk együtt!’ ‘Jer’ – és kezet adnak egymásnak…”
(G.R. Tolsztoj L.)


”Tedd a kezed homlokomra,
Mintha kezed kezem volna.
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna,
mintha éltem élted volna.
Úgy szeress, mintha jó volna,
mintha szívem szíved volna.”
(József Attila)


 „Tudnál-e engem új világra hozni,
iparkodván szerelmes türelmemmel,
hogy legyen erőm ismét adakozni
s eltölteni a gonoszt félelemmel?”
(József Attila)


„Öregedjünk meg együtt,
A sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi,
Ketten, egy szerelemmel.”
(John Lennon)


„Együtt születtetek és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.”

„A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet. …
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.”
(Kahlil Gibran: Próféta)


„Kezem feléd nyújtom, szívem Neked adom,
Melyet vissza soha nem kérek,
Szeress, egy életen át, úgy mint én téged,
Akkor is, ha megöregszünk és
akkor is, ha már nem élek.”
(Ady Endre)


Karodba hajtom szerető szívem.
Rád bízom most már az életem.
Mi leszünk már csak, Te meg én,
És boldogan haladunk egy biztos cél felé.


Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott.
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott.
Áldom azt az utat, melyre most lépünk,
Vigyázz rám, hogy róla le ne lépjünk.


„Nélküled
mint az olló egy fele
–van árvább ennél? –
suta a sorsom, hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?”
(Illyés Gyula)


„Nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket,
amit kapunk, hanem amit adunk.”
(Nagy Eszter)


A boldogsághoz semmi sem szükségesebb, minthogy életünk egy meghatározott célja legyen.
(Eötvös József)


A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
(Pilinszky János: Itt és most)


A hatalmas szerelemnek
megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
eleven hajnali tűz,
ajakid harmatozása
sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,
szeretőd amire kért:
ezer ambrózia csókkal
fizetek válaszodért.
(Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem)


A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel,
amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.
(Kossuth Lajos)


 A játszótársam, mondd akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált.
(Kosztolányi Dezső)


A lehetetlent is szabad lesz remélni!
Meglátod, hogy milyen érdekes lesz élni.
(Szép Ernő)


 A nap kihűl, a föld kiszárad. az ég üres lesz nélküled,
és én senki vagyok, ha te nem vagy velem. Annyira szeretlek!
(Sütő András)


A semmi a minden, a minden az semmi,
ahogy az első percben, csak úgy szabad szeretni.
(Gyurkovics Tibor: Örök)


 A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.
(József Attila: Lassan, tűnődve – Reménytelenül)


A szerelem az a párbaj, amiben az veszít, aki előbb veszíti el a józan eszét.
(Török: Vas Népe )


 A szerelem nem folytonos egymásra bámulás, hanem egy irányba való nézés.
(Temesi Ferenc)


A szerelemben nincsenek évek, a szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek, kik szerelemből mindent odaadnak.
(Gyóni Géza)


A szerelemnek még a bolondsága
is nagyobb bölcsesség, mint a
filozófusok minden tudománya.
(Jókai Mór)


A szerelmes csillagot hordoz szemében:
annak nincs sötét s homály,
bár bolyongjon éj felében,
kedvesére rátalál.
(Vörösmarty Mihály)


 A szárny megnőtt üresen áll a fészek,
csak álom volt a szép diákvilág.
S mint a fecske alkonyati szélben,
ma szárnyat bont egy sereg diák.
(Ady Endre)


A világi méltóság aranyfüst és játékpénz, de az emberi méltóság valóság, színarany.
Miért játszol hamis pénzért, mikor Isten megtömte zsebed színarannyal?
(Márai Sándor)


 Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
leckéjét a sírig tanulja:
nehezebbet folyvást a réginél!
(Reviczky Gyula)


Akit párodul melléd rendelt az ég,
becsüld meg, szorítsd meg kezét,
és ha minden álmod valósággá válik,
akkor se feledd, légy hű mindhalálig!
(Madách Imre)


 Ami fél, azt ne fogadd, egészet akarj és egészet adj!
(Ady Endre)


Amikor megszólal az orgona zenéje,
elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
sorsunk akkor eggyé forr össze,
szeretni akarlak és megtartani mindörökre,
kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
melyet soha vissza nem kérek,
szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
akkor is, ha megöregszünk és
akkor is, ha már nem élek.
(Ady Endre)


 Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

A szerelembe – mondják –
belehal, aki él,
de úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
(József Attila: Amit szívedbe rejtesz – Freud nyolcvanadik születésnapjára)


Arra születtem, hogy megszeressenek,
s megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
s továbbadjam egyszer az életemet.
(Adamis Anna)


 Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak,
hazájának s ezáltal az egész emberiségnek.
(Széchenyi István)


Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből,
szeméből, öléből kaphat, kenyeret, poharat, tudást, örömöt – mindent.
(Ancsel Éva)


Az igaz ember hitét, meggyőződéseit nagy katasztrófák sem képesek sarkaiból kifordítani.
(Jókai Mór)


Az élet teljességét nem években mérik, hanem örömben.
Kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak.
(Zay László)


Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.
(József Attila: Töredékek – Az én szivem sokat csatangolt)


Bizony mondom, elmúlik e világ.
És bizony mondom, megmaradok én.
S bizony, ha két szív egy ütemre dobban,
az egy-ütemben ott dobbanok én.
(Reményik Sándor: Egy Hymen-hírre)


Boldogan elfutnék veled én egy sűrű vadonba,
hol soha ember még nem taposott utakat.
Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben,
társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés.
(Radnóti Miklós: Hűség – Tibullus írásának fordítása)


Boldogságban veled élni, ezt sohasem felcserélni, így legyen.
(Berecky Dénes)


Bár zord a harc, megéri a világ,
ha az ember az marad, ami volt,
nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
(Ady Endre)


Bármily erővel, bármily áldozattal hazát kell
nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél, és tartósabb is, kell akarnotok.
(Petőfi Sándor)


De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem, ez kell nekem.
Mert, ha itt vagy velem, a szívem megpihen.
(Demjén Ferenc)


De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
Az a csillagos júniusi este.
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét.
(Nadányi Zoltán)


Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.
(Szabó Pál)


Egyetlen szív kell csak nekem,
egy messziről dobbanó néma jel.
Egyetlen szó: egy halk igen,
amit egy magányos csillag üzen.
(S. Nagy István)


Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek! – Majd szólok, ha változott a helyzet.
(Fodor Ákos: Az érzelmi antitalentum dala)


Egész szerelmem annyi volt csak:
hogy láttalak, szemedbe néztem,
egy mosolygásod volt csak minden,
de nekem elég volt egészen,
és én úgy őrzöm e mosolygást,
miként a napsugárt a tenger,
elrejtve mélyen, szomorúan
és – végtelen nagy szerelemmel.
(Juhász Gyula: Első szerelem)


Eljegyeztelek nehéz szerelemmel
téged, ki hű vagy és halk, mint az ég,
s felesküszöm szelíd, szép kezedre,
hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz.
(Garai Gábor)


Elkapom az arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger szíve,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint.
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
(Szabó Lőrinc)


Elmúlt, mint száz más pillanat,
s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik nem szavak.
(Végh György)


Előre, föl, miénk az élet,
a széles földnek kerekén
szemünkben csillog az ígéret
és bennünk ring a jó remény!
(Tóth Árpád)


Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül,

s együtt, egymás partján heverünk,
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak,

vagy felhők vagyunk ott az égen:
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek, és hullámzanak,

vagy mit tudom én! Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc

ó, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak?
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
(Szabó Lőrinc: Káprázat)


Ember vigyázz, figyeld meg jól világod, ez volt a múlt, emez a vad jelen.
És mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.
(Radnóti Miklós)


Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy,
csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol:
hogy egyesüljünk, én elkárhozom.
(Petőfi Sándor: Fa leszek, ha…)


Friss daloló szerelemmel elődbe
vonszolom szívem s kacagok,
öltsd a karomba, hej, öltsd a karod,
s hagyd a kezed kezembe örökre.

Érzed-e énekemet? Beköszönne
most a szívedbe, ha úgy akarod!
Duzzad az ér, meg a vér kavarog
s nem harapok ajakadba – megölne.

Jajj, ez a csókom elölne, tudom,
ámde ha engeded én megölellek.
Zeng a szívemben a forradalom!

Nézd e kemény kezeket, meg e mellet!
Nászt dalolok Teneked szilajon.
– Jajj, ha fülednek e dal sose kellett.
(József Attila: Leánykérő ének)


Fény vagy te is, lobogj hát, melegíts és égess,
hinned kell, hogy a világ teveled is ékes.
(Tóth Árpád)


Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki.
Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja.
Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda,
s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.
(Szepes Mária)


Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!
(Petőfi Sándor)


Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik.
Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell hát bízni halálig.
(Szabó Lőrinc)


Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon pici él,
s nagyobb leszel a világ tengelyénél.
(József Attila)


Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz, légy víg,
légy te okos, míg lehet, élj és örülj! Míg szólunk, az
idő hirtelen elrepül, mint a nyíl s zuhogó patak.
(Berzsenyi Dániel)


Igazi lelkünket – akárcsak az ünneplő ruhánkat –
gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen az ünnepekre.
(József Attila)


Igézve álltam soká, csöndesen, és percek mentek, ezredévek jöttek
– egyszerre csak megfogtad a kezem, s alélt pilláim lassan felvetődtek,
és éreztem: szívembe visszatér, és zubogó, mély zenével ered meg,
mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés: mennyire szeretlek.
(Tóth Árpád)


Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
remény, csalódás, küzdelem, bukás,
sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
s meg nem találni, – ez az élet.
(Madách Imre)


Jó érezni, hogy szeretlek, nagyon és egyre jobban,
ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni a mosolyodban
érezni, hogy szemeid már szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép, és csak veled teljes az élet.
(Juhász Gyula)


Karod erős, szíved emelkedett: Végtelen a tér, mely munkára hív.
(Madách Imre)


Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél.
(Szabó Lőrinc)


Kezemet nyújtom, kérlek ismerj fel!
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el!
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz,
ha választanod kell, kérlek engem válassz!
(Kovács Ákos)


Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos egy ütemben.
Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül – szárnyak lettünk egymással.
(Váci Mihály)


Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek,
ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
(Balázs Fecó)


Minden további ötletet szívesen várunk az info@vofelycentrum.hu e-mail címre!

…Vissza        Tovább…

Comments are closed.