Idézetek, versek

„Az élet kanyargós útvesztőin
a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem
Megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
Mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.”
/Szalai Evelina/


Két lélek és két ifjú szív.
Van-e szebb, mint mikor egymást meglelik?
Két lélek, amit a szeretet összeköt.
Olyan kapocs ez, amely örök.


„Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
Hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.”


„Érted vagyok, és Te értem vagy
Te értelmet és fényt adsz minden napnak
Szeretlek én és kettőnk dolgán
Nem változtat többé semmi már.”
(Thomas Hardy)


„S idő állj meg egy pillanatra
S ti rohanó percek várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok!”
-Goethe-


„Feladok érted mindent,
Leszel cserébe Te a mindenem ?”


„Mióta láttam a szemed tiszta fényét,
azóta nem tudok élni Nélküled,
Mióta megbűvölt egy pillanatnyi szépség
Azóta szeretlek én…”


„…és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagylak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,
csak szeretlek.”
(Baranyi Ferenc: Fogadom)


Presser Gábor: Jó veled (Hűségdal)

„Fenn a fán és a fáról leesve
4kézláb a diót keresve
Almalopás és menekülés közben
Lihegve, röhögve, kéz a kézben
Jó veled

Színházban, templomban, moziban,
boltban,
Az utcákon és a kék alagútban,
Taxiban, biciklin, mezítláb porban,
Izzadva, fázva, jóban-rosszban
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt
nélküled

A folyóparton, térdig a vízben,
A víz alatt vagy a víz fölött
éppen,
A híd alatt, mikor szegények
leszünk,
A pálmák alatt, mikor gazdagok
leszünk,
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt
nélküled

Mert a szerelmem voltál, a
szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve,
szeretve vagy

Munka előtt és munka helyett,
Mikor reggel az ágyban kávéhoz
tejet,
Gömbölyödve és félig kinyúlva,
Évek óta és évek múlva,
Jó veled

Csőbe húzva, esőben, hóban,
Sírva vigadva, nyakig a bajban,
Álmodozva, úgy lassan szépen,
Akkor is, ha nem szeretsz éppen,
Jó veled


„A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.”
(Weöres Sándor)


„Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek.”
(Ady Endre)


„A szerelemben nincsenek évek
A szerelemben csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odaadnak.”
(Gyónyi Géza)


„Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged.”


„Kellene ma éjjel egy kis
haccáré-haccaccáré,
hadd legyen a szám a szádé,
Óh Tádé, miért vagy málé,
kilesi a vén hold ingyen,
csipkés ki hálóingem,
ha valaki pajkosan tekint rám
az a végén a Mennyben jár.”


„Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott,
áldom az utat, amelyre most léptünk
vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk.”


Szívem ezt a percet nagyon régen várja,
Amelyben Te leszel az életem párja.
Oly boldogan gondol szívem a jövőre,
Mikor elmondhatom: Enyém vagy örökre.


„Mert kell Valaki, akihez beszélsz,
Mert kell egy Másik, mások ellen,
Ne álltasd Magad, ennyi az egész,
de ez eltéphetetlen.”
(Rab Zsuzsa)


„Összedőlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden ami ép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség

Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.”
(Edith Piaf)


„Megtaláltalak, fogom a kezed,
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogyan két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.”
(Pankovits Róbert)


„Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.”
(Szabó Lőrinc)


Zorán: Ezer Alakban

Leejtett szemüveg szilánkjában,
Novembert ölelő félhomályban,
Égre mutató kiszáradt ágban,
Szavakat rejtő némaságban,

Gazdátlan kutyák tekintetében,
Síró ablakot ringató szélben,
Könyvembe préselt naplementében,
Biciklin bolyongó csengetésben,

Ahogy az időn átrohantam,
Elkísértél ezer alakban,
Amikor majdnem magam maradtam,
Visszatértél ezer alakban,

Behunyt szememen átsütő napban,
Virrasztó csendet vigyázó falban,
Egymásba fonódó félszavakban,
Titokban intő kézmozdulatban,

Amikor majdnem, majdnem feladtam,
Velem voltál ezer alakban,
A reményt már-már veszni hagytam,
S megtaláltalak önmagamban,


„Vagyok, mint megszegendő kenyered,
Mint színt adó tüzed, s mint tiszta csermely,
Ki holtadig kísér utad hű társaként.”
(Yves Bonnefoy)


„See who we are
see who we can become…”


 „Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.

S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.”
(Illyés Gyula)


„Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? Jöjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
gyorsan száll az ifjúság.”


 „Jobban szeretlek, mint ahogy tegnap szerettelek,
de kevésbé mint holnap foglak szeretni.”


„….Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.”
(Pilinszky János)


 „Az öröm ott kezdődik, amikor
abbahagyod saját boldogságod keresését
azért, hogy megkísérelj másokat
boldoggá tenni.”
(Michel Quoist)


„Kezemet nyújtom,
Kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok
Kérlek, fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés
Nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell
Kérlek, engem válassz.”
/Ákos/


 „Elmúlt mint száz pillanat,
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik, nem szavak.”
(Végh György)


„A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.”
(Goethe)


 „Ha férfiként járod a világot,
Iránytűt és térképet félretéve,
Határt és utakat nem vigyázva,
Akkor csak egy dolog irányíthat,
Hogy oda érkezz, ahova indultál.
Egy csillag.
És amikor kiválasztod és követni kezded,
gondolnod sem kell rá,
Felemelkedik lehorgasztott fejed.”


„Amikor megszólal az orgona zenéje
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze
Szeretni akarlak, megtartani mindörökre
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.”
(Ady Endre)


 Presser: Majd elfújja a szél

1-ből ide lőttél a szívem közepébe
1-ből hozzám jöttél senki nem is kérte


„Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
Az utolsó dobbanás is a Tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek,
Én azért, hogy Téged szeresselek,
És csak annyit ér az életem,
Amennyi boldogságot Te adsz énnekem.”


 „Semmi sem édesebb a szeretetnél,
semmi sem erősebb,
semmi sem magasabb, tágasabb,
semmi sem kedvesebb, tökéletesebb
és jobb az égen és a földön.”
(Kempis Tamás)


„Az élet egy angolkeringő,
mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ,
hogy kivel táncolod végig.”


 „Lágy zsongó harangok mellett
esküszünk egymásnak örök hűséget,
S a sírig tartó szeretet erős szálai
kötnek össze bennünket.”


„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.”
(Weöres Sándor)


 „Légy hát óvatos, Édes, amilyen
Én vagyok, nem magamért, de teérted,
Úgy hordva szíved, ahogy dajka sem
Félti kicsinyét, kit annyi baj érhet.”
(Shakespeare)


„Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
a tavaszi zápor főszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop: eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam, s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.”
(Shakespeare)


 „A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha.”
(Szent Pál / 1Kor 13)


„Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.”
(Heltai Jenő)


„Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk.”
(Lope de Vega)


„Most valóság lesz minden édes remény
Mely ott él szívünk rejtekén
Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll.”
(Fagyejev)


Nincs szebb tartalma életünknek,
Mint megszépíteni azok életét,
Akiket szeretünk.


„Veled mindenkinél büszkébb vagyok.
Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
s ezzel a legkoldusabbá tehetsz.”
(Shakespeare: Mindenem)


 „Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké s holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén, őszintén, igazán szeretni.”
(Stendhal)


„Megálljatok, kik halkan jártok itt,
A fák alatt, ti kedvesek.
Kik értitek az erdő titkait,
Rám nézzetek.
Párommal én az erdő ünnepén,
Szentséges édes alkonyon,
Csendben, harmatban, lilán és üdén
Harangozom.”
(Sík Sándor: Harangvirág)


„Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
(Tóth Árpád)


„Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek,
reád bízom magam, mert nagyon szeretlek.”


„Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.”


„Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik csillag milliókon:
ez épp elég neki, hogy boldog legyen…”
(A.de Saint-Exupéry)


„Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
Segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
Nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
Gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
És legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
S amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy…KÖSZÖNÖM.”


„A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé, nem is lenne.”
(Pilinszky János)


 „Szerelemünk táplálja a tüzet,
Lángjai korbácsolják az eget,
Fénye dacol a messzeséggel,
A tomboló vihar sem olthatja el!”


„A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik;
s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak,
amit mi szeretünk,
nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.”
(La Rochefoucauld)


„Nem tudod, mit rejt a sorsod
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket.”
(Hemingway)


„A házasság olyan valami,
mint amikor az ember
használati utasítás nélkül kezd el legóból építkezni.”


„A játszótársam, mond akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig játszani,
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált.”
(Kosztolányi Dezső)


„Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul.”
(József Attila)


„Aki férjet vagy feleséget választ magának,
elhagyja apját, anyját, és követi azt.”
– Bibiai idézet –


„Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg a kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el,
Légy hű mind halálig.”
(Madách Imre)


„Szerelmem vagy, neked én adok nevet
És ez a varázslat köröttünk lebeg.
Bánatot, sebet; mindent levedlek
Ha megölsz is érte én akkor is szeretlek…”
(Ákos)


„Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel rejtesz
szíveddel várd ki azt.”


 „A szerelembe –  mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.”
(József Attila)


„A napjaid, e bennem átélt
napok átfolynak szememen,
mint hosszú sorok. S úgy állt össze
közös könyvünk: a szerelem.
S ahogy fejlik meséje
hősnőm vagy benne és hősöd én.
Bármi legyen, rossz vagy jó végünk,
Életnek szép e dús regény.”


„Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.”
(Adamis Anna)


„A szellem szépsége csodálatot, a léleké tiszteletet, a testé
pedig szerelmet ébreszt. A tisztelet és a csodálat mértékletes;
csak a szerelem szertelen.”
(Fontenelle)


„A szerelem gyönyörűséges virág,
de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak,
hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.”
(Stendhal)


„Megfogom kezedet, s megígérem Neked,
hogy az élet rögös útján végig elkísérlek.
Boldogok leszünk, hisz én is szeretlek,
amíg szívem dobogni fog, hozzád mindig hű leszek.”


Az élet remény, küzdelem, bukás,
Sírig tartó vágy, versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet.
Tudom, ez az élet!
Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek,
reád bízom magam, mert nagyon szeretlek.
Megfogom kezedet és megígérem Neked,
hogy az élet rögös útján végig elkísérlek.
Boldogok leszünk, hiszen én is szeretlek,
amíg szívem dobogni fog, hozzád mindig hű leszek.


„Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el mit ér a nő és a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,
a szerelem dal, melyet együtt kell megírni.”
(Sztyepan Soripacsov)


 „Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az,
hogy valaki szeresse őt igazán.”
(Goethe)


„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fáj: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak mit tőled kaptam s még kapok.
Koldus szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.”
(Shakespeare)


„Bármily csodálatos is az első szerelem,
semmi nem olyan felkavaró, mintha az ember
kap egy második esélyt is a boldogságra.”


„Boldogságban Veled élni,
Ezt sohasem felcserélni,
Így legyen.”
(Berecky Dénes)


 „Csak egy lány meg egy fiú – a dicső
Győzelmi krónika,
Az semmivé lesz, de az ő
Történetük soha.”
(Thomas Hardy)


„Egy életre elköteleztem magamat,
Választottam.
Mostantól kezdve nem az lesz a célom,
hogy azt válasszam, aki tetszik nekem,
Hanem, hogy annak tetszem, akit választottam.”
(Alain)


„Élj, szeress, légy boldog,
És hidd el nekem:
Szeretni annyit jelent,
Mint élni valakiért,
s ez teszi szebbé az életet.”
(Saint-Exupery)


Eljegyeztelek nehéz szerelemmel
Téged, ki hű vagy és halk mint az ég,
S felesküszöm szelíd, szép kezedre,
hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz!


„- Elkapom az arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger szíve,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.”
(Szabó Lőrinc)


„Én már
sehol se vagyok
Én
te vagyok”
(Képes Géza)


„…És beleborzongok, látván, hogy Nélküled éltem.”


„Esküvőre kondul ma a harang,
Új fészket kap két fehér galamb.
Teljesedjen minden kívánsága,
Boldogság kísérje új otthonába.
Halkan csendül a kisharang,
Imára kulcsol a kezünk,
Két szív kezet nyújt egymásnak,
Örök hűséget esküszünk.”


Ha majd aranygyűrű ragyog az ujjadon,
S édesanyád szívét marja a fájdalom,
Mert azt hiszi, elviszlek messzire,
S rajta kívül nem fog szeretni senkise.
Becsüld meg jól azt az aranykarikát,
Mert cserébe hagytad el az édesanyád.


„Ha van szerelem, amely tiszta – akkor az a szerelem az,
amely a szív mélyén rejlik,
s amelynek magunk sem vagyunk tudatában.”
(La Rochefoucauld)


„Hogyha szeretsz, add a kezed,
és ne kérdezd, hogy ki vezet,
és ne kérdezd, hogy hova megyünk,
csak azt kívánd, örökre együtt legyünk.”
(Love story)


„Igen” a válasz és ebben biztos vagy
Az „igen” belenyugvás, hagynod kell,
Hagynod kell, hogy úgy legyen.
(John Lennon)


 „Minden parázs hideg hamu
minden szó néma tátogás
Nem kellenek szavak
Elég egy összevillanás
Még az sem kell
Elég, ha vagy.”
(Képes Géza)


„Jó érezni, hogy szeretlek
Nagyon és egyre jobban
Ott bujkálni a két szemedben,
Rejtőzködni a mosolyodban
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép,
És csak veled teljes az élet.”
(Juhász Gyula)


„Jól csak a szívével lát az ember,
ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
(Saint-Exupéry)


Karodba hajtom szerető szívem.
Rád bízom most már az életem.
Mi leszünk már csak, Te meg én,
És boldogan haladunk egy biztos cél felé.


 „Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e világtalan világ.
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém.
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek.”
(Móra Ferenc)


„Lásd meg kegyes atyánk mi házasságunkat,
Lelki testi jókkal víg társaságunkat,
Adj te kedved szerint nékünk magzatokat,
Nagy szép engedelmes fiakat, leányokat.”
(Sziráki Balázs)


 „Legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek.
És nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.”
(Baranyi)


„…Légy messze bár, mindig itt a helyed;
nem juthatsz túl gondolataimon,
S én velük vagyok, ok meg teveled;
S ha alszanak, fölkölti arcod éke
Szívemet szívem és szemem örömére.”
(Shakespeare)


 „Meghajtom magamat szerelmes szívedhez,
Lehajtom fejem szerény életedhez,
Életem öröme vígságod legyen,
S bánatunk és fájdalmunk is közös legyen.”
„Megpróbáltalak levegőnek nézni,
de rájöttem, levegő nélkül nem tudok élni.”
(John Lennon)


„Minden nap szép,
de a legszebb,
amit a mai ad nekünk.
Reméljük, hogy hosszú marad,
s örökké együtt leszünk.”
(Goethe)


 „Mire megszüljük egymást magunknak
kihordunk annyi kínt, kívül – belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól: feltétlenül.
Valljuk egymást,
mint gyermekét az anyja.
S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom
fele bánatod én veszem magamra
és bűneid felét is vállalom.”
(Garai Gábor)


„Legyen bármily hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod szavad.”
(Drayton)


 „Ne rejtőzz el, úgyis látlak
Rád csukom a szempillámat.
Benn dörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek.”
(Budai Ferenc)


Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak egy hű szívet adhatok.
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha örökké szeretsz.
Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélyre vár
Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.


 ”Oly sok szépet ígértünk egymásnak
Forrón lángol szerelmünk tüze,
Ha mindig ily szép lenne az élet
Tán nem is lenne szükség esküre.
Legyen bármily hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod szavad.”
(Drayton)


„S ha ígérném, hogy ma odamegyek?
– Számolni kezdeném a perceket.
Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire?
– Ha szeretsz, szíved megszakad bele.
S ha mégse lehet, ha nem leszek ott?
Képzeld: máris zörgetem bokrodat!
– Nem mozdulok, el ne riasszalak!”
(Szabó Lőrinc)


„Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani
egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel
bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly
szüksége van ránk, mint nekünk őreá.”
(Paul Géraldy)


Szeress mert rövid az élet
Szeress mert múlnak az évek
Szeress mert annyira kívánlak
Szeress mert míg élek, csak téged imádlak.


„Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.”
(József Attila)


„Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Örült szerelemmel!
Szeretem a mosolyod
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretni lehet.”
(Petőfi Sándor)


 Valóra válik a régi álom,
Te leszel a hűséges párom.
Mond igent és tedd rá életed,
A szavad szent, amíg a sír eltemet.


Minden további ötletet szívesen várunk az info@vofelycentrum.hu e-mail címre!

Tovább…

Comments are closed.