Egybekeljünk
?
A
hírek szerint fogy a magyar, évről évre csökken
a házasságok száma, ám ennél lényegesebb, hogy akik
házasodnak, azok lelkesen, többnyire szerelemből
teszik. Statisztikai adatok szerint a férfiak és
nők egyaránt huszonöthuszonkilenc éves korukban
kötnek szívesebben házasságot. Az együttélés legkritikusabb
időszakát a hetedik év környékére helyezik a szakemberek.
Martfűn
Sólyom Dezsőné és Farkas Árpádné anyakönyvvezetők
is megerősíthetik e válási statisztikát. Mindketten
nagy tapasztalattal rendelkeznek, hiszen húszhuszonöt
éve kedves szavakkal, őszinte biztatással indítják
közös útjukra az újdonsült házasokat.
-
Kisvárosban élünk, dolgozunk, ezért a mi munkánk
egy kicsit másabb, mint a nagyvárosiaké. Néhány
évvel ezelőtt azért volt nagyon kedves munka ez
számunkra, mert barátainkat, osztálytársainkat adhattuk
össze, ma pedig a gyerekeink barátait, ismerőseit.
Szinte mindenkit ismerünk, így egy kicsit, ha lehet
még jobban átérezzük e nap súlyát - mondta Sólyom
Dezsőné.
A
statisztikákat megnézve láthatjuk, hogy a hetvenes-nyolcvanas
években szinte duplája volt a jelenlegi házasságkötéseknek
(1975:56, 1976:54, 1983:52, 1984:52). A kilencvenes
években többnyire harminc körül mozog a házasságkötések
száma, tavaly harminckilenc pár kelt egybe, ebben
az évben pedig eddig mindössze öt házaspár mondta
ki a boldogító igent Martfűn. Természetesen ezek
a számadatok nem tükrözik hűen a valóságot, mert
egy martfűi jegyespár akár dönthet úgy is, hogy
más városban kéri a hivatalos ceremóniát. Előfordulhat,
hogy a korábbi lakóhelyükön vagy szüleiknél keresik
meg a hivatalt. (Ez körülbelül nyolctíz százalékos
pluszt jelenthet.)
A
martfűi házasságkötési színtér nagyon szép, ezért
választják már más településen élők is városunkat.
Barátságos a gyülekezési tér, tágas a házasságkötő-terem.
A
városunk-belieknek már természetes, de a vendégek
gyakran emlegetik, hogy maga a ceremónia nagyon
barátságos, emberi.
Ritkán,
de igénylik a kistermet, ez vendégsereg nélküli,
csak a hivatalos, két tanú által igazolt, néhány
fős, polgári ceremónia lebonyolítására alkalmas.
Ez a terem ingyenes, ennek biztosítását törvény
írja elő.
A
leggyakrabban azonban a nagytermet igénylik, amiért
a martfűi önkormányzat szintén nem kér térítést.
Természetesen a ceremóniához és díszítéshez szükséges
virágcsokrok, pezsgő a szombaton dolgozó - versmondó,
élőzenét biztosító, anyakönyvvezető - részvevők
díja sem sok: jelenleg négyezer forint. Gyakori
azonban, hogy más önkormányzatok a nagyteremért,
a fűtésért, világításért, portaszolgálatért, takarításért
külön díjat számolnak fel.
A
ceremónia megszervezése rugalmas. A házaspár extra
dolgokat kérhet, például egy bizonyos zenét, egy
bizonyos, kedvenc verset, gyakran kérik a gyertyagyújtást,
a közös élet lángját is.
-
Mi, anyakönyvvezetők mindig úgy indulunk el egy-egy
ilyen alkalomra, lehet, hogy nekünk ez már a több
századik házasságkötésünk, de a párnak az első -
s abban is reménykedünk, hogy ez is lesz az utolsó
-, s ezt kell szem előtt tartanunk - mondja Sólyom
Dezsőné. - Mindig igyekszünk úgy megszervezni a
ceremóniát, hogy ők is úgy érezzék, nekünk is ez
az első házasság.
A
hetvenes évek elején a kormányzat bevezette azt
a jogszabályt, hogy házasságkötés előtt minden párnak
kötelező részt vennie házassági tanácsadáson, amit
általában a nőgyógyász orvosok tartottak meg. Sokan
tapasztalatból mondják: ez azt jelentette, hogy
a rendelő folyosóján várakozva kiadták az igazolást,
hogy jelen voltak. Ami igaz is volt, meg nem is.
Jobb esetben megkérdezték a pártól, hogy akarnak-e
gyereket, ha "nem" volt a válasz, megkapták
a védekezéshez szükséges tanácsokat. Miután az állam
vezetői rájöttek arra, hogy ez a kötelezően előírt
tanácsadás nem működik, meg is szüntették. Azóta
ezt nem váltotta fel semmi. Talán egyedül az anyakönyvvezetőnek
van lehetősége, hogy megkérdezze, milyen tervekkel
indulnak el a közös jövő útján a fiatalok. De természetesen
ez is nehézkesen működik, mert a munkaidő nem engedi
meg, hogy hosszabb, mélyebb beszélgetéseket kezdeményezzen
a hivatali munkatárs.
Ifjú
házasok
Páncél
Tünde Veronika és Récsányi István április 22-én
kötöttek házasságot. Egy éve ismerkedtek meg (István
úszott Tünde után, hisz a strandon találkoztak először),
s már korán eldöntötték, hogy összekötik az életüket.
Formaságnak találják, hiszen hivatalos papírok nélkül
is élhet a pár boldogan. Az esküvőre talán azért
is volt szükség, hogy könnyebb legyen az ügyintézés.
Jelenleg Tünde nagyszüleinél élnek a Tisza-hajlatban,
csendes, barátságos környezetben, s már el sem tudnák
képzelni, hogy beljebb költözzenek a városba. Természetesen
próbálkoztak, eleinte lakást akartak vásárolni.
A kedvező állami hitelek arra ösztönözték őket,
hogy összeházasodjanak, s megpróbálkozzanak az önálló
otthon megteremtésével. Ám próbálkozásuk nem járt
sikerrel, mert hiába az állam által garantált kedvező
lehetőség, ők nem tudnak felmutatni ötszázezer forint
kezdőtőkét, s jövedelmük meg sem közelíti a nettó
kilencvenezer forintot. "Ezt nem nekünk találták
ki" - mondják. A házasságkötést azonban mégsem
bánták meg, mert így könnyebb az ügyintézés. Nem
kell magyarázkodni egy-egy hivatalos papír kitöltésénél.
Tünde kismama, hamarosan egy kislánynak ad életet.
Ezért is döntöttek úgy, hogy hamarabb tartják meg
a lakodalmat, hogy a kismama könnyen viselje a
táncolást, az egész napos talponállást, sürgést-forgást.
Kis
lakodalmat szerveztek, a nyolcvan meghívottból negyvenkilenc
vendég ment el.
-
Egy hónap szervezés, talpalás után végül is minden
jól sikerült. Azt hiszem, mindenben szerencsénk
volt - mondja Tünde. - Az áprilisi időjárás nekünk
kedvezett, a gyors szervezés ellenére minden időpont
szabad volt. S mivel még előszezonban sem voltunk,
a ruhákat is jóval olcsóbban kaptuk meg egy szolnoki
szalonban.
Tünde
ruhája harmincötezer forint volt, előszezonban 55
lett volna, a menyecskeruha ötezer forintot kóstált,
mindez azért is csak ennyi, mert a koszorúslányok
is abban a szalonban igényelték habos-tüllös ruháikat.
A kis lakodalom ára így is meghaladta a háromszázötvenezer
forintot. Pénzes menyasszonytáncot nem tartottak,
de így is több mint százötvenezer forint értékű
nászajándékkal lepték meg őket a rokonok. Kivételes
szerencse, hogy egyetlen egyforma ajándék sem volt.
István
Szolnokon dolgozik a MÁV-nál, Tünde pedig tanfolyamot
kezdett, most a gyermek miatt felfüggesztette, de
mihelyt lehet befejezi; később pedig dolgozni szeretne.
Kéthárom gyereket szeretnének, de őket pár év múlva
tervezik.
Együtt
élni
"Majd
lesz valahogy", "Majd kialakul",
"Csak az a lényeg, hogy mi szeressük egymást".
Részigazságok. Ezeket hangoztatják a fiatal házasok.
Valójában nagyon nehéz helyzetben vannak a mai fiatalok.
Eleinte, a szárnyak bontogatásánál, a szülőknél
lakni egyrészt jó, másrészt rossz megoldás. Jó,
hogy a szülő úgy támogatja a fiatalokat, hogy nem
kell albérletet fizetniük, nincs gondjuk a lakásrezsire,
az étkezésekre. Rossz, mert valahol ez mégsem az
önálló életük. A szülők már a mindennapokba is besegítenek
ekkor. Néhány év múlva derül ki, amikor a házaspár
önálló otthonhoz jut, hogy mire képesek, szülői
jelenlét, háttér nélkül. Jellemző egyébként, hogy
ekkor jönnek elő azok a konfliktusok, amelyek a
váláshoz vezethetnek. Nehéz tehát a döntés.
A
házasság az élet egyik legnehezebb intézménye. Ami
a legszükségesebb hozzá, az alkalmazkodás - egymás
egyéniségének feladása nélkül és a másik feltétlen
tisztelete. Tudni kell, hogy a szerelem egy idő
után elmúlik, átalakul szeretetté. Ennek a szeretetnek
fokozatai vannak, ezt érezniük kell a társaknak.
Szeretem, mint a gyermekem apukáját, anyukáját,
szeretem, mint feleséget, férjet.
A
hűség szimbóluma
A
gyűrű volt az első ékszer az emberiség történetében,
melynek misztikus erőt tulajdonítottak. Az egyiptomiak
szerint ugyanis bal kezünk gyűrűsujjában fut egy
artéria, mely közvetlenül a szívbe vezet, így elnevezték
a "szerelem ujjának", ami később "gyűrűsujjként"
került be a köztudatba.
A
XVXVI. században született meg a mai eljegyzési
vagy kísérőgyűrű őse, az úgynevezett ikergyűrű.
A két különálló, de egymásba illeszthető fémkarikát
a házasságkötésig a menyasszony és a vőlegény külön
hordta, az esküvő napján azonban az ifjú ara ujjára
került fel mindkettő, természetesen összeillesztve.
Arany
jegygyűrűt már Mükénében és Trójában is viseltek,
Afrikában elefántcsontból készítették, a római korban
pedig általában még vasból készültek ezek az ékszerek.
Ma már a nemesfémek széles skáláját kínálják az
ékszerészek a házasulandóknak. Ha megfigyeljük az
ékszerboltok kirakatait, sárga, vörös, fehérarany
vagy platina, kétszínű, gyémánttal vagy gyönggyel
díszített jegygyűrűk kavalkádjából alig tudjuk kiválasztani
a leginkább hozzánk illőt. Magyarországon a fiatalok
a házasságkötésig a bal, majd az esküvő után a jobb
kezükön hordják a gyűrűt, de ez a hagyomány például
Franciaországban éppen fordítva működik.
A
karikagyűrű körül sok babona kering. Az egyik szerint,
ha eltörik, a hűség is odavész, míg a másik azt
mondja, ha a gyűrű felhúzásakor megszorul, abban
a házban a feleség lesz az úr. Ám ha fennakadás
nélkül csúszik az ujj tövéig, a férj lesz a parancsoló.
Az
ékszerészek szerint manapság tíz párból kilenc a
súlyosabbat, az egyedi formájút választja, pedig
az első ajánlat mindig az egyszerű, hagyományos,
ami nem kopik meg egy év alatt, hanem évtizedekig
viselhető lenne. Ez azt jelenti, hogy ma már nem
a szeretet jele dominál, hanem a külcsín.
A virágok, csokrok
Manapság
már csak a fantázia szab határt a menyasszonyi csokrok
formájának, színének, méretének. Hiszen nincs olyan
virág, amelyhez ne lehetne hozzájutni: a trópusi
virágoktól a legritkább növénykülönlegességekig.
A csokrok elengedhetetlen kiegészítői a tüllök,
gyöngyök, üvegek, drótok, pálcikák, felhasználásuk
módja pedig határtalan.
Egy
szabály azonban régi: a csokor a menyasszony és
vőlegény személyéhez egyaránt illeszkedjen. Egyéniségük,
koruk, elképzelésük legalább annyira meghatározó,
mint ízlésük, termetük, szemük, hajuk színe, a menyasszonyi
ruha, fejdísz és az egyéb kiegészítőkről nem is
beszélve.
A
virág Keleten mindig is jelképes beszéd volt. Camerarius
szójegyzéke (1661) óta Európában is jelbeszéddé,
valóságos erkölcstanná vált, sőt a földkerekség
különböző pontjain is ugyanazt a jelentést tulajdonítják
sok igényes és igénytelen virágnak. A biedemeier
óta nyugodtan beszélhetünk egyetemleges virágkultuszról.
Azért ne felejtsük: a növények jelentését sokan
nem ismerik, a virágnyelv kiment a divatból, így
nem a hozzá fűződő gondolatok, hanem esztétikai,
természetbeni szépségük miatt választják az emberek
az egyes virágokat.
A
rózsa már az ókorban a szerelem szimbóluma volt.
A görög szépségek a mimózát kedvelték leginkább,
míg a római hölgyeket Néró vörös rózsákkal hódította.
A liliom Mária tisztaságát és ártatlanságát jelentette.
A Hán-dinasztia idején állítólag akkorák voltak
a kínai virágkertek, hogy túl kevés hasznos terület
maradt a mezőgazdaság részére. A XV. században csatlakozott
az írisz és a harangvirág is az erkölcsösség és
a szemérmesség szimbólumaihoz. Ebben az időben sok
fiatal leány ibolyát tett a hajába a szerénység
jeléül. Egy szál fehér szalaggal díszített fehér
rózsa a XIV. században például emlékeztetőül szolgált
a délután két órai randevúra. A virágok nagyon sokáig
drágák voltak, így csak a nemesek körében jutottak
szerephez. A vágott virágok egészen a XIX. század
végéig luxusnak számítottak, így szalmavirággal
helyettesítették őket.
A
hagyományok
"Disznóölő
András napja" nemcsak a disznóölések kezdőnapja,
hanem az eladó lányok körében is nagyon nevezetes.
A néphit szerint ugyanis ekkor - különféle praktikákkal,
varázscselekményekkel - meg lehet jósolni, ki lesz
a kíváncsiskodó jövendőbelije. Ismerkedjünk meg
most mi is néhány ilyen "recepttel" -
bár megbízhatóságukat nem garantálják.
Elterjedt
szokás szerint András napján a lányok nem ettek
semmit, csak három szem búzát és három csepp vizet
ittak rá. Utána aztán éjjel állítólag megálmodták,
ki lesz a férjük. Szőgyénben a lányok András-nap
előestéjén piros almára vizet öntöttek, s abból
a vízből mosakodtak meg, majd az almát éjjelre a
szoknyájuk zsebébe rejtették. Kora reggel kimentek
az utcára, s amilyen keresztnevű férfival találkoztak
először, olyan nevű lesz - gondolták - a vőlegényük.
Általános
szokás, hogy e napon szilvás gombócot főztek, belsejükbe
tizenhárom, cédulára írt férfinevet gyúrtak. Amelyik
gombóc főzés közben először jön fel a víz színére,
olyan nevű lesz a férjük.
A
lakodalom a magyar népszokások legterjedelmesebb
és leggazdagabb "színjátéka", amelyben
különböző történelmi korok emlékei férnek meg egymás
mellett.
A
sokszor több hetes dramatikus szokásban pogány és
keresztény elemeket, a törzsi életre és a feudális
időkre egyaránt utaló motívumokat találhatunk. Romániában
Erdély magyarok lakta falvaiban napjainkig is megőrizték
a maguk teljességében a régi lakodalmi szokásokat.
Ezeknek
néhány mozzanata nemzetközi. Úgyszólván lehetetlen
minden lakodalmi szokásról és ezeknek differenciáltságáról
a teljesség igényével írni.
Erdélyben
egy-egy lakodalomra már jó előre készül a falu.
A falu, hiszen apraja-nagyja részt vesz a több napig,
akár hetekig tartó vigadalomban. Vas Béla gyűjtése
jó példa annak szemléltetésére, mennyire tud az
erdélyi mulatni, ott ahol ilyenkor nem számítanak
az anyagiak.
"Az
egész lakodalomban (350 fő) több nap alatt elfogyott:
2 disznó (320 kg) 1 bivaly (5 mázsa), 42 tyúk, 1
kacsa, 3 liba, 3 birka, 66 db háromkilós kenyér,
150 kg krumpli, 450 l bor, 110 l szilvapálinka,
50 l mézes-pálinka, 400 üveg másfél literes szódavíz,
5 kg kávé." A felsorolt alapanyagokból 9 féle
étel készült. A régi-régi magyar lakodalmak is több
napig tartottak, mára azonban ez kiment a divatból.
A
lakodalmak mókamestere
A
jó lakodalomból nem hiányozhat a vőfély. Az ő feladata
a jó hangulat elővarázslása, a vidám ceremónia lebonyolítása.
Nélkülözhetetlen.
Három
éve a főleg nyári lakodalmak egyik "főszereplője"
Süveges Bálint, akivel gyakran találkozhatnak nem
csak Martfűn, de Mesterszálláson, Kengyelen, Szolnokon,
Tiszaföldváron, Szarvason, Szajolban, Cibakházán.
Olyan sokan keresik, hogy már jó előre, sok esetben
fél évvel a mulatság előtt hívni kell, de rugalmas
ember lévén vállalt már vőfélykedést két nappal
a lakodalom előtt is.
Szívesen
segít a lakodalom előkészületeiben is, hiszen ő
már sok helyen megfordult, tudja hol mi szerezhető
be olcsóbban.
A
vőfély első feladata a fiús háznál kezdődik a legtöbbször.
A szülői házból vigadalom közepette indítja útjára
a vőlegényt a lányhoz. A szülők búcsúztatásánál
néha szükséges a humánum, gyakran szorul össze a
torka, amikor már nem élő szülőkre kell emlékezni.
Ilyenkor nehéz áthangolódni a szomorú percekről
a vidám hangulatra, hiszen mégiscsak a boldogságról
szól az egybekelés, a lakodalom.
A
menyasszony kikérésénél folytatódik a játék. A kapuk
általában zárva vannak, talán nem jó helyre érkezett
a násznép, aztán némi játékos könyörgés, nótázás
után csak előkerülnek az örömszülők, ám a menyasszony
még várat magára. Az izgalom már a tetőfokára hág,
amikor végre kihozzák a menyasszonyt. Ha a vőfély
hozza ki a lányt, akkor általában nem találja meg
elsőre, egyszer fiatalabbat hoz, egyszer pedig idősebbet.
A mulatozást, nevetgélést ismét néhány megható perc
követi: a lánykérés majd a szülőbúcsúztatás. A lányos
házból kiérve általában a hivatali esketés következik.
Itt a vőfély pihen, nincs feladata, de készül a
még kiadós esti verselésre.
A
hivatalos ceremónia után a lakodalom helyszínére
indul a menet (hol gyalog, hol autókkal). Itt a
násznép eszik-iszik, táncol, amíg a pár elindul
fényképezkedni, természetesen a vőfély itt már mókázik.
A
vacsora minden fogásánál versikékkel szórakoztatja
a vendégeket a mókamester. Süveges Bálint szerint
a régies, hagyományőrző sorokat az újdonsült, mai
stílusúakkal szemben jobban kedvelik a menyegző
résztvevői; régi-régi vőfélykönyvekből tanult ő
is.
A
menyasszonyi torta behozatala után kezdődik a
menyasszonytánc.
A tánc lehet "pénzes", vagy csak egyszerű.
A környékbeli lakodalmakban száz-százötven fős összejöveteleknél
nem ritka, hogy a menyasszony összetáncolja az egymillió
forintot is. A fiatalok tartózkodnak a pénzes tánctól,
de a végén örülnek bármennyi pénz is gyűlik össze.
Ha
a vőlegény is táncol, és nem figyel eléggé, előfordulhat,
hogy ellopják a menyasszonyt. A legtöbb lakodalomban
egyébként megtalálják a módját annak, hogy a vőlegény
lázasan keresse aráját. Ritkábban előfordul az is,
hogy a menyasszony elő sem kerül néhány órán keresztül,
pedig a menyecskeruhája már várja. A legtöbb menyasszony
egy-egy szórakozóhelyen "bújik" meg.
A
menyasszonytánc helyett a Gyertyafény keringőt is
szokták táncolni, sötétben, gyertya mellett. A menyecske
és az új ember ropogós tánca után feltálalják az
éjjeli ebédet, ami, bármennyire nem éhes a násznép,
rendszerint az utolsó falatig elfogy. Ez után véget
ér a vőfély feladata, hiszen a mulatság már ő nélküle
is a tetőfokán van. Ha mégsem így van, akkor még
besegít a mókamester, apró játékokkal szórakoztatja
a vendégeket.
Fontos,
hogy a vőfély összehangoltan tudjon dolgozni a zenekarral,
hiszen váltva szórakoztatják a közönséget. Egy-egy
köszöntőnél kínos tud lenni, hogy ha a vőfély harmadjára,
negyedjére mondja el a végszavát. Előfordul, mint
ahogy az is, hogy a vőlegényt kísérő koszorúslány
szintén fehér ruhába öltözik, s az emberek pedig
azt hiszik, két menyasszony van.
