Idézetek, versek 3
Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm, amelyben fényül nyert e világtalan világ,
köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
s árnyául elfogadtál sugárzó életednek.
(Móra Ferenc)
Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben
ember lenni mindig, minden körülményben.
(Arany János)
Lehet, hogy gyenge még a hangunk
lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
de indulunk a szépet, jót akarjuk,
érezzük, hogy hitünknek szárnya van.
(Juhász Gyula)
Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,
s ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.
(Kovács Mihály)
Lásd meg kegyes atyánk mi házasságunkat,
lelki testi jókkal víg társaságunkat,
adj te kedved szerint nékünk magzatokat,
nagy szép engedelmes fiakat, leányokat.
(Sziráki Balázs)
Légy tölgyfa, mit a fergeteg ki képes dönteni,
de méltóságos derekát meg nem görbítheti!
(Petőfi Sándor)
Megcélozni a legszebb álmot,
komolyan venni a világot,
mindig szeretni és remélni,
úgy érdemes a földön élni.
(Papp Lajos)
Megtaláltalak, fogom a kezed,
nem űz el tőled már semmilyen rettenet,
s mint ahogy két kéz fonódik össze,
együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.
(Pankovits Róbert)
Megálljatok, kik halkan jártok itt,
a fák alatt, ti kedvesek.
Kik értitek az erdő titkait,
rám nézzetek.
Párommal én az erdő ünnepén,
szentséges édes alkonyon,
csendben, harmatban, lilán és üdén
harangozom.
(Sík Sándor: Harangvirág)
Mert kell valaki, akihez beszélsz,
mert kell egy másik, mások ellen,
ne áltasd magad, ennyi az egész,
de ez eltéphetetlen.
(Rab Zsuzsa)
Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni.
Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet.
(Jászai Mari)
Minden parázs hideg hamu, minden szó néma tátogás.
Nem kellenek szavak, elég egy összevillanás.
Még az se kell, elég ha vagy.
(Képes Géza: Elég)
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
egész világ nem a mi birtokunk,
amennyit a szív felfoghat magába,
sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
megférhetetlen oly kicsin tanyán,
hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
zajától felrémül a szívmagány.
Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
ha van mit érezz, gondolj és szeress,
maradj az élvvel kínáló közelben,
s tán szebb, de csalfább távolt ne keress.
(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)
Nem tudom, mi voltam eddig, ámde azt sem, mi leszek.
Tőled függ, hogy sötét árnyék vagy fényes sugár legyek.
(Petőfi Sándor)
Nem érti szív, nem érti elme sem,
hogy mint szeretlek, én szerelmesem.
(Kosztolányi Dezső)
Nincsen szebb kora az emberiségnek mint az első ifjúság évei.
Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk még
akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.
(Kölcsey Ferenc)
Nélküled, mint az olló egy fele – van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogyan vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább!
(Illyés Gyula: Nélküled)
Rejtelmek ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe,
bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe.
Én is írom énekem, ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget.
(József Attila: Rejtelmek)
Soha le nem mondani.
Soha el nem csüggedni.
Ha kell, mindig újra kezdeni.
(Kossuth Lajos)
Sorsunk egybeforrt, együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz, hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem.
(Vörösmarty Mihály)
Szeress nagyon, hogyan, tudod te jól azt,
mint nap havat, amit magába olvaszt.
(József Attila: Keserű nekifohászkodás)
Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,
oly lángolón, oly véghetetlenül,
áraszd reám a fényt, s a melegséget,
mely Isten arcáról szívedbe gyűl,
az a te szíved egyetlen világom,
nappal napom és éjjel csillagom…
Milyen sötét vón a világ, az élet,
ha nem szeretnél édes csillagom.
(Petőfi Sándor)
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
(József Attila: Óda)
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
(Szabó Lőrinc: Szeretlek)
Szónál szebbet súgsz, kezdete és vége nincs. Ölelsz, ölellek.
(Fodor Ákos)
Szőke hajam már kibontom a szélnek,
de arcomat mosolyba takarom,
a hiába várt csókok igazát,
elbocsátja az asszony-hatalom.
Rózsákból rakni mindig-égő máglyát,
jól csókos tűzimádó tudna csak,
hát elbocsátlak csókos csóktalan,
már lángot hívőbb kezek gyújtsanak.
Megosztozunk most iker életünkön,
tiéd a vágy, enyém a szerelem,
s kihullsz belőlem, mint az üstökös,
de emlékcsillag száz marad velem.
(József Attila: Szőke hajam…)
Te vagy ma mámnak legjobb kedve és olyan gazdag ez a ma,
hogy, ha egy életet akarsz ma nézz jól a szemembe.
(Ady Endre: Akkor sincsen vége)
Tudom azt, hogy a világra egy nap süt le melegen,
s ez a nap nem fönn az égben, hanem lenn a szív mélyében
van, s e nap a szerelem.
(Petőfi Sándor)
Ám, úgy kell lennie: a végtelen felé halad az út, amely a végtelenből érkezik.
(Illyés Gyula)
Életed útját magad választod, válassz hát úgy, ha egyszer elindulsz, nincs már visszaút.
(Kodály Zoltán)
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
(József Attila: Ars poetica)
Én már sehol se vagyok. Én te vagyok.
(Képes Géza)
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
és rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
egy pillantásod, hogyha megkeres,
mint napsugár ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érzem,
hogy megszépült megint az életem,
szavaid selyme szíven simogat,
mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem.
(Juhász Gyula: Szerelem)
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
(Kányádi Sándor: Két nyárfa)
És fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.
(Baranyi Ferenc: Fogadom)
És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz és te is tiszta,
s jó vagy egy tekintetük elhitesse véled
szép dolgokért élsz, és érdemes élned.
(Váci Mihály)
Így kéz a kézben mi eddig szerelem volt, törvény már.
(Zorán)
Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.
(Heltai Jenő)
Ím szerelmem ekképp változik,
de soha meg nem szűnik mindig él,
s nem gyöngül, ha néha szelídebb is.
Gyakran csendes a folyó, de mély!
(Petőfi Sándor)
Őrizd az embert magadban, hogy jogod legyen a szóhoz,
hogy súlya lehessen a szavaidnak, hogy méltó maradj a munkához.
(Kósa Ferenc)
Ölelj át két karoddal, e világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel, s örökké veled leszek.
(Ormai László Csaba)
Úgy élsz bennem akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben.
Vagy ép üvegben a szilánk!
Belőlem már te ki nem válhatsz
mint halál a születésből,
éjszakáimból az álmok.
Élők a múló időtől.
(Kiss Dénes: Részem lettél)
20 éves lesz lassan már a gyermek,
álmainak fénye szakadt már.
De hiszi még, hogy új álmai lesznek,
s álmaiért újra síkra száll.
(John Lennon)
A barát az egyetlen személy, aki ki tudja javítani a hibáidat –
de van annyi esze, hogy meg sem próbálja.
(Pam Brown)
A barátság nem létszükséglet, mint ahogyan nem az a filozófia és a művészet sem.
Értéktelen a létfenntartás szempontjából, ugyanakkor egyike azon dolgoknak,
amelyek értelmet adnak a létfenntartásnak.
(C. S. Lewis)
A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik,
s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak,
amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.
(La Rochefoucauld)
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.
(Goethe)
A hirtelen támadt szerelem,
amely házasságot indít, igazgyöngy,
gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb
művész csiszolt, kincs, amelyet a szív
legmélyén kell elrejteni.
(Balzac)
A házasság csak akkor adhat boldogságot, ha a célunk egy és ugyanaz.
Ha két ember egy úton találkozik s azt mondja egymásnak:
Jer, menjünk együtt! Jer – és kezet adnak egymásnak.
(Lev Tolsztoj)
A házasság ritkán vagy úgyszólván sohasem
fejlődik simán és válságok nélkül individuális kapcsolattá.
Nincsen tudatosulás fájdalom nélkül.
(Jung)
A jó asszony az ura fejének a koronája.
(Reymond)
A legszebb szerelem se jut el messzire, ha csak nézik múlását.
Dédelgetni kell, mint egy kedvenc gyermeket.
(Alain)
A magány ellentétpárja nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.
(Richard Bach: Szárnyaló szerelem – Híd az örökkévalóságon át)
A nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki.
(Kierkegaard)
A régi barátokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb áldás,
hogy az ember megengedheti magának, hogy hülyét csináljon magából előttük.
(Ralph Waldo Emerson)
A szellem szépsége csodálatot, a léleké tiszteletet, a testé pedig szerelmet ébreszt.
A tisztelet és a csodálat mértékletes, csak a szerelem szertelen.
(Fontenelle)
A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében érik meg igazán pompázó virággá.
(Rabiranath Tagore)
A szerelem annyira mindenható, hogy képes újjáteremteni az embert.
(Dosztojevszkij)
A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.
(Victor Hugo)
A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját,
akik képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre.
(Jung)
A szerelem gyönyörűséges virág,
de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak,
hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.
(Stendhal)
A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.
(Baudelaire)
A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik,
mély gyökeret ereszt egész valónkba,
és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
(Victor Hugo)
A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt.
Annak, aki szeret, nincsen szükséges arra, hogy emlékezzenek rá.
Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet,
csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.
(Thorton Wilder)
A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet,
ha két ember egymás szemébe néz, hanem az, amikor
mindketten ugyanabba az irányba néznek.
(A. de Saint-Exupéry)
A távollét vagy a szerelmest öli meg, vagy a szerelmet.
(Quitad)
Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős.
(Lao-ce)
Aki szeret, azt viszont is szeretik.
(Fontane)
Amennyit elfogadsz, annyit kell adnod érte,
adj teljes életet, teljes szívedért cserébe!
(Rücker)
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, jóllehet a belsejében rejlő kardok
sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, jóllehet hangja
összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztára sepri a kertet.
(Khalil Gibrau: A Próféta)
Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat,
nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig
csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek
engedelmeskedve, idegen életet élünk.
(Hesse)
Az a szeretet, amely véget ér, csupán árnyéka a szeretetnek.
Az igazi szeretet kezdet és vég nélkül való.
(Hazrat Inayat Khan)
Az az életfilozófiám, hogy a nehézségek eltűnnek, ha bátran szembenézünk velük.
(Isaac Asimov)
Az elszakadás áll előttünk,
világi lárma csalogat,
az útra néz mindenki köztünk,
kigyúl az ifjú gondolat.
(Puskin)
Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.
(Goethe)
Az ember nem szerelmes, hanem ő a szerelem.
És természetesen, ha te vagy a szerelem,
akkor egyúttal szerelmes is vagy.
De ez csak egy eredménye, egy mellékterméke az eredeti oknak.
Az eredeti ok pedig az, hogy te vagy a szerelem.
(Osho)
Az olyan parányi teremtményeknek, mint mi vagyunk,
a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
(Carl Sagan)
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek.
Lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet.
Csak az enyém légy, néha azt szeretném
majd, hogy a világ lássa kincsemet.
Arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok.
Nincs más, nem is akarok mást gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(William Shakespeare: LXXV. szonett – Szabó Lőrinc fordítása)
Az élet egy angolkeringő, mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ, hogy kivel táncolod végig.
(Goethe)
Az élet egy nemi úton terjedő betegség, melynek a halálozási aránya száz százalék.
(Murphy)
Az élet egy, csak egy jót ad nekünk:
azé lehetünk, akit szeretünk.
(Lope de Vega)
Az életben az a legnagyobb boldogság,
ha meggyőződhetünk róla, hogy önmagunkért
szeretnek, pontosabban szeretnek bennünket annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk.
(Victor Hugo)
Az életet véges végig együtt kell leélni,
úgy válik el mit ér a nő és a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,
a szerelem dal, melyet együtt kell megírni.
(Sztyepan Soripacsov)
Az értelmes ember számára a szerelem nem vak, és ha szeret, tudja kit szeret és miért.
(Selgunov)
Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod
keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.
(Michel Quoist)
Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.
(Dan Millmann)
Azt mondd amit mondanod kell, ne azt amit mások szeretnének hallani!
(Henry David)
Barát az, aki akkor is velünk tart, amikor az egész világ ellenünk fordul.
(Alban Goodier)
Belefáradtam, hogy néma tanú legyek, hogy csak figyeljek tétlenül.
Bárcsak legalább egy percig érezném, milyen az ha a súlyod a földön tart, ha a lábad a talajt éri!
Milyen az amikor taszítasz egyet a falon és érzed, hogy ellenáll.
(E. H. Chapin)
Boldogság az élet egyetlen értelme, ha nincs boldogság, a lét ostoba és keserves kaland.
(Santayana)
Bárki képes együtt érezni egy barát szenvedéseivel,
de ahhoz már nagyon jó természet szükségeltetik,
hogy egy barát sikereivel is együtt tudjunk érezni.
(Oscar Wilde)
Csak egy lány meg egy fiú – a dicső győzelmi krónika,
az semmivé lesz, de az ő történetük soha.
(Thomas Hardy)
Csak egy út van a boldogság felé: másokat boldoggá tenni.
(Lord Baden Powel)
Dolgos ember, nyelves asszony, megszerzi magának akár a fél világot.
(Reymond)
Egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná,
hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő
egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit
öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert őt hallottam
panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is.
Mert ő az én rózsám.
(A. de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd tenyeredben a végtelent.
(William Blake)
Egy életre elköteleztem magamat, választottam.
Mostantól kezdve nem az lesz a célom, hogy azt válasszam,
aki tetszik nekem, hanem, hogy annak tetszem, akit választottam.
(Alain)
Egy óra hosszat szeretni: állati dolog.
Egy éven át szeretni: emberi dolog.
Egy életen át szeretni: angyali dolog.
Egy életen át egyet szeretni: isteni dolog.
(Locardaire)
Egyetlen dolgom e földön a szeretet.
(Victor Hugo)
Egyetlen dolog számít, amikor földi életutunk végére érünk:
hogyan szerettünk, jól csináltuk-e – milyen volt a szerelem, amely belőlünk fakadt?
(Richard Bach: Szárnyaló szerelem – Híd az örökkévalóságon át)
Egyszerűség, jóság, igazság – ezek mind nélkülözhetetlenek az emberi nagysághoz.
(Lev Tolsztoj)
Együtt születtetek és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
(Kahlil Gibran: Próféta)
Elárulom a titkot, ami segített nekem, hogy célba érjek:
az én erőm egyes egyedül a makacs kitartásomban van.
(Louis Pasteur)
Emberi törvény kibírni mindent s menni mindig tovább,
még akkor is ha nem élnek már benned remények és csodák.
(Hemingway)
Engedd magadhoz az örömöt. Nyúlj utána és ragadd meg amikor elfut melletted.
(Carl Sandburg)
Gyenge annak szerelme, aki csak szavakban tudja kifejezni, hogy mennyire szeret.
(Dante)
Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni, Ádám fejéből vette volna.
Ha rabszolgájává, a lábából.
Ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlő párjává akarta.
(Szent Ágoston)
Ha az egész órát úgy betöltöd, hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsének bírod ezt a földet, s ami még több, ember vagy, fiam.
(Kipling)
Ha boldogságunk van, mindenünk van.
Ha pedig nincs meg, mindent elkövetünk, hogy megszerezzük.
(Epikurosz)
Ha elhal a dal, oltsd el a fényt. A zene örök jó barát,
táncolj, ha mersz a tűzön át. A zene örök jó barát, míg a vég tör át!
(Morisson)
Minden további ötletet szívesen várunk az info@vofelycentrum.hu e-mail címre!